Le illusion of my lielison

Le illusion of my lielison

Prolog

Egy író mindig magának ír, vagy magáért, hogy önző módon a saját szemszögéből tárja fel az olvasó számára valóságot, és így gyakorolhasson valamiféle hatalmat, vagy igazságot a valóság felett, hogy irányítása alá vonhassa valamelyest az életet. A szereplői mind a valóság leképezése, átülteti őket ez olyan síkra, amelyben karakterei talán sosem találkoznának, szeretnének úgy, mint a mi világunkban. Nem az író akarata érvényesül mégsem, ő csak hallgat szereplői szavára, segít nekik meghozni ezt, vagy azt a döntést, hogy a dolgok az ő kedvük szerint történhessenek, hogy ebben a fiktív világban olyan dolgokat vihessenek véghez, amelyre a mi síkunkban nem lennének képesek, ha másért nem, csak azért mert itt. A szereplők pusztán emberek, akik döntéseket ugyan hoznak, de ez vajmi kevés erővel bír, mivel nincsenek igazán tudatában annak, hogy hogyan történhetnének a dolgok. Nem láthatnak előre, és az adott pillanatban, amikor a döntéseiket meghozzák; saját történelmükkel sem mindig vannak tisztában, nem lehetnek tisztában, mert annyi mindentől függ egy-egy pillanat. Így tehetetlenek és egy olyan szó mögé bújnak, és szemlélik tovább az eseményeket, mint a SORS, vagy a SZERENCSE. Egy könyvben viszont máshogy KELL történnie a dolgoknak, mindennek helye és ideje van. Erről szól ez a könyv, amely helyet ad az életünk szereplőinek, hogy egy másik világban máshogy cselekedhessenek, alakíthassák az őket körülvevő sorokat és lapokat. (…)
P.-nek és R.-nek

Első rész: Repülőn

Kora reggel volt, amikor elindultam Párizsba, egy munkára kértek fel, egyik barátom szerezte a megbízást, amelynek nem tudtam ellent mondani és magam mögött hagytam mindazt, amiből akkor elegem volt. A nyár közepén indultam el, egy nyári reggelről beszélek most, amikor is a meleg falak ajtaján kilépve hűvös szellők fogadtak, a nap sugarai még nem sütöttek be a bérházak között és emberek sem voltak az utcán, turisták sem, akikbe nyáron lépten nyomon belebotlik az ember. Akkor azonban egyedül voltam az utcán, megindultam a villamos felé egy utazótáskával és egy bőrönddel, kicsit félve az új dolgoktól és lehetőségektől is, amelyek a mási k fővárosban várhatnak rám, azonban ezeket elhessegettem azzal, hogy szerencsémre ott is egy barát vár rám, aki segít majd az elején és akkor amikor szükségem lenne rá.

A villamos, a metró zajai után a busz változatosabb és sokszor zavaró hangjai kísértek utamon, ki a reptérre, ahol anno és mint mindig, olvasással próbáltam elütni az időt, ilyen forgalmas helyeken, viszont nehéz olvasni, a különböző neszek, az emberek jövés menése mindig felböki a fejemet, széjjel nézek, hogy mi volt az, majd nyugtázom, és arcokat, tárgyakat kapcsolok a hangokhoz. Így lassan haladtam a könyvvel, ami valami gazdasági kötet lehetett, bár nem emlékszem pontosan, az is elképzelhető, hogy valamilyen keleti vallással kapcsolatos dolog volt, akkoriban leginkább Ázsiáról olvastam.

A repülőn sem volt ez másképp, csak a neszek voltak közönségesebbek az első óra után; mint akárki más, aki ilyen helyzetbe kerül én is nagyon izgatott voltam, így most sem foglalt le a könyv, talán ha valami vérfagyasztó sztoriról szólt volna, lehet, emlékeznék is rá, és olvastam volna a gépen. De nem így történt, a gondolataimba merültem akkor is, mint most… Akkor Ő járt a fejemben. Mert a barátok megmaradnak, megvárnak. A szerelmek azonban nem, túlságosan is múlandóak függőségük és elevenségük miatt, nem szeretik a távolságot, az utazást, nem oly végtelenek, hogy kibírják. De ez én szerelmem volt, és nem is új. Sokkal inkább régi és másabb, mint a többi. Én voltam az aki reménykedett, amíg otthon voltam és fel nem szálltam arra a gépre, amely akkor elvitt Budapestről, én reménykedtem, hogy más is eltávozik… kiszakad belőlem és Budapesten hagyom, vagy ha egy másik géppel mégis utánam  jönne ez az érzés egy járattal… Bíztam benne, hogy lezuhanna és sosem találnám meg újra a maradványait, mint tettem azt korábban.

Stella volt az a nő, akivel az élet halvány szellője hozott össze és ragasztott össze annyira, hogy ruhák és belső szervek szakadtak bele, amikor botor módon nem tartottam helyén botom. Amíg velem volt sosem vettem észre mennyire szeretem, fiatal is voltam egyébként. Talán túl fiatal hozzá is, hozzá, aki egy évvel fiatalabb nálam, és mégis még ma is egyre jobban érzem, hogy ő volt a tapasztaltabb, ő mögötte járt elrongyolódott ruhákban és szakadt cipőben az élet és nem mögöttem.

Nem mintha Párizs fele, vagy most tudnám, hogy mi van vele, hol tart az útján és kivel van. Rég nem… Talán pár hónappal mielőtt kiderült, hogy elmegyek beszéltem vele utoljára, akkor is … akkor sem kellett volna. Mármint értitek. Nem mondanám, hogy a beszélgetés és az, hogy otthon hagytam „magam” nem függne össze, úgy néz ez ki mint a medve meg a sajt. Sokaknak nem tűnik fel, hogy összetartoznak, de néhányunknak persze rögtön világos. Persze utána még sok minden következett, azután, hogy elbotorkáltam mellőle, utána szereztem meg azokat az apró építőköveket, amelyekből most is állok, de ezek közt az új téglák között, ne mindig volt összhang, itt-ott túl sok malterra lett volna szükség, így bekerült-kénytelen-kellemes egy két bontott tégla is. Hiába akar az ember új életet kezdeni, nem megy, én pedig nem is akartam, talán csak az utolsó beszélgetés után. Így kerültem Párizsba.

Elfelejthettem volna, de nem ment, akkor is amikor megismerkedtem egy francia cicával, aki valahogy csöpp kis hazámba, majd lakásomba tévedt, kacéran ki és be húzta a körmeit, dorombolt és ellökött magától csak azért, hogy újra közelebb, még közelebb engedhessen magához. És most ő is itt lesz, újra egy városban találom magam vele, beszéltem vele direkt az utolsó napokban amikor még Pesten voltam.

Ezeken a dolgokon jártattam az agyam, amíg a gép meg nem érkezett.

Torceee

Reklámok
Be the first to start a conversation

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: